A noni története

A nonit a délázsiai régóban és a szubkontinensen már jóval az ember írásos emlékei előtt is ismerték és használták. Régebben az indiai tudósok elkezdték vizsgálni a természet kincsestárát, hogy olyan növényeket találjanak, melyek nemcsak a betegségek kezelésére, hanem egyébként az egészség megőrzésére is alkalmasak. Növények használatával olyan gyógyászati rendszert és természetes kezelési módokat fejlesztettek ki, melyek kedvezően befolyásolják az egészséget, és ezt elnevezték ayurvedának, mely szankszkritül "az élet tudománya". Még ma is űzik ezt a magasan fejlett természetes orvoslást, az ayurvedát.

A nonit szent növénynek tartották és ezt az ősi szent Ashyuka-krónikában is megemlítik, amely szanszkritül "hosszú élet"-et jelent. A nonit kiegyensúlyozó szerként használták, mely stabilizálja a test egészségét. Amikor eljött a szubkontinens bátor felfedezőinek kora, ők maguk mögött hagyták ősi földjeiket, és bár igen kevés hely volt kenuikban, vitték magukkal a nonit is, mint az új, paradicsomi szigetek egyik legfontosabb alapvető elemét.

Amikor az 1700-as évek végén az európai felfedezők eljutottak a dél-ázsiai szigetekre, megismerték a bennszülöttek noni-tapasztalataival. James Cook kapitány hajónaplójában leírja megfigyeléseit, hogyan használják a bennszülöttek a nonit.

A II. Világháború során a polinéz szigetekre vezényelt katonák kézikönyvében [3] szerepelt a noni, mint biztonságos ennivaló, mely fenntartja erejüket.

Ma fogyasztók miliói élvezik a noni egészséget kiegyenlítő, újra felfedezett titkát.

1. Sturtevant EL. Sturtevant feljegyzései az ehető növényekről. New York: JB Lyon Co., 1919.
2. James Cook kapitány felfedező utazásain készült hajónaplója, szerkesztette: J. C. Beaglehole, Cambridge, Kiadta a Hakluyt Társaság, University Press, 1955-1974. 4 kötetek.
3. Sürgősségi növények és mérgező növények a Csendes-óceánon, A Hadsereg kézikönyve TM10-420, 1943.